Szabad utakon

Sorskérdések

2020. május 18. 14:21 - Gombás Katalin

Szimurg, a madarak királya egy nap így szólt Salamon királyhoz: "Meg tudom változtatni a sorsot!"
"Senki sem tudja megváltoztatni a sorsot" - válaszolta Salamon király.
"De én megmutatom, hogy lehetséges! - erősködött Szimurg.

És Szimurg megpróbálja a lehetetlent: elválasztani egymástól két embert, akik a mese szerint egymásnak rendeltettek. De hiába próbál erőszakosan beleavatkozni mások sorsába, erőfeszítései - nem meglepő módon - nem járnak sikerrel. 

pxhere_com.jpg

Ha mások sorsát nem is tudjuk megváltoztatni, mi a helyzet a sajátunkkal? Létezik-e egyáltalán a Sors? És ha igen, megismerhetjük-e? Tudjuk-e befolyásolni, átalakítani, megváltoztatni? Szépen kérjük, vagy erővel győzzük le? És mit "akar" tőlünk? Barátunk, ellenségünk, tanítónk, vagy csupán közönyös szemlélő? 

"Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni" - írja egyik leghíresebb versében Ady Endre. És ha - a vers témájától most eltekintve - a sors "működésére" koncentrálunk, úgy tűnik a kérés, a tisztelettel való közelítés célravezetőbb lehet, mint pusztán az erő alkalmazása. Ez azonban nem jelenti a kellő határozottság hiányát. 

Tisztelettel, de határozottan bánni a sorssal - ez történik a Sfurtuna című szicíliai mesében is:

- Ide hallgass! Megmondom, mitévő légy. Indulj el ezen az ösvényen. Addig menj rajta, míg egy kemencéhez nem érsz. A kemencemosó víz árka mellett találsz egy vén boszorkányt. Köszöntsd tisztességgel. Add neki a (...) perecet. Az a te komisz Sorsod. Meglátod, gorombáskodni fog, de ne törődj vele. Hagyd ott nála a perecet, és gyere el.
Sfurtuna elindult, elért a kemencéhez, ott találta a banyát. Meg is undorodott tőle. Olyan piszkos, büdös, olyan csipás volt, amilyen csak egy csúf boszorkány lehet. Sfurtuna elővette a süteményt, és így szólt: – Sorsanyóka, fogadd el tőlem. – Takarodj innen, takarodj innen! Nem kell a süteményed – ripakodott rá a banya, és hátat fordított neki. Sfurtuna letette a perecet, és elment. Visszaballagott Francisca anyóhoz.
(...)
Francisca néne megint lisztet vett, és sütött a Sorsanyónak két perecet. Ráparancsol
t Sfurtunára, vigye el neki, aztán ügyesen kapja le a tíz körméről, csutakolja le, fésülje meg, ha nem megy másképp, hát erőszakkal. (...) Sfurtuna kapta magát és elment a kemencéhez. – No, Sorsanyóka, ezt a perecet neked hoztam. – Ezzel lekapta a tíz körméről, szivaccsal meg szappannal jól lecsutakolta, és szépen megfésülte. – Ide hallgass, Sfurtuna – szólalt meg a banya —, mert ilyen jót tettél velem, neked adom ezt a dobozt, használd egészséggel.
Perec és szappan, táplálás és erély...Tisztára mosdatni a sorsunkat akkor is, ha komisz, mocskos és ellenáll - nem félszívűeknek való vállalás. De a vele járó áldások sem mindennapiak. 


Mesék forrása:
Szimurg (A Türelem köve - perzsa népmesék)
Sfurtuna, az elátkozott leány (Sfurtuna, az elátkozott leány - szicíliai népmesék, Népek meséi sorozat, Európa Kiadó, Budapest, 1965)
Fotó: pxhere.com
 
komment
süti beállítások módosítása