Egy ideje ismerkedem a keleti mesékkel. Nincs könnyű dolgom: mire felvenném a fonalat és ráhangolódnék egy történetre, jön egy új szereplő, akinek eszébe jut valami az előző történetről, és onnan az ő meséjével folytatódik tovább az egész. Nincs eleje, nincs vége; csak megállás nélküli hömpölygés.

“Az ifrít így rimánkodott:

- Nyisd ki, jót teszek veled!

A halász így szólt:

- Hazudsz, átkozott! A te eseted és az én esetem hasonlatos Júnán király vezírének és Dúbánnak, a bölcsnek esetéhez.

Az ifrít megkérdezte:

- Kiféle az a Júnán király vezíre meg Dúbán, a bölcs? És mi az ő történetük?”

És a halász mesélni kezdett...

Vajon a saját történetünkbe hány másik szövődik bele? És ki meséli tovább a mi mesénket?