‘“Bárcsak ilyen gyermekem volna: fehér, mint a hó, piros, mint a vér, fekete, mint az ében." Nem sokkal ezután lánya született, fehér volt a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa.’

Bárcsak... Hány mese kezdődik egy ilyen, vagy ehhez hasonló óhajtással?! Ha a vágyak a szívünkből jönnek, akkor - a mesék rendje szerint - általában meg is hallgattatnak.

De a mesék azt is elmondják, mi történik, ha bizonytalanok vagyunk a kívánságainkat, céljainkat illetően; ha nem tudunk dönteni, vagy netán rosszul döntünk:

“Ámde amikor eljött az idő, a királynénak nem fia született, nem is lánya, hanem félelmetes sárkányt hozott a világra.”

Bárcsak... Sok kisebb és nagyobb kívánságom volt már az életben. Volt, hogy pontosan tudtam, mit szeretnék, és volt, hogy csak azt tudtam, mi az, amit biztosan nem szeretnék. Volt már tökéletes Hófehérkém és volt sárkánygyermekem is. Tőlem telhetően gondoztam mindegyiket.

Mostanában a kettő közötti út foglalkoztat: határozottnak lenni a vágyakban, jövőre vonatkozó tervekben, ugyanakkor szabad teret biztosítani ezek megvalósulásához azáltal, hogy nem szűkítem le túlságosan a lehetőségeket.

“Ha gyermekre van szükségetek, menjetek ki ma reggel a kapu elejibe, ott álljatok meg, s akármiféle lelkes vagy lelketlen állat jő arrafelé, fogjátok meg, vigyétek bé, az lesz a ti gyermeketek. (...) Mindjárt felöltöznek, kimennek a kapu elejibe, s ott állingálnak jó darab ideig. Hát egyszer csak arra fut egy sárga kicsi kígyó.”

Biztos, ami biztos, reggel kiállok a kapuba.

(Mesék: Hófehérke, Sárkánykirály, Sárga kicsi kígyó; fotók: Shalimar Asmar - Facebook, saját)