Egy ausztrál repülőtársaság olyan járatok indítását tervezi, amelyeknek a felszálláskor nem lehet tudni az úti célját – olvasom a napi hírekben. És mivel Ausztrália messze van, eljátszom a gondolattal, hogy ki merném-e próbálni.
A gondolataim valami hasonló sorrendben csaponganak:
- Naná! Ez milyen izgalmas lehet!
- Én aztán soha... ennél kisebb dolgokat is szeretek megtervezni.
- Nem, ez ijesztő. Sőt egyenesen borzalmas. (Fordulópont)
- De talán mégis. Akár ki is próbálhatnám - egyszer.
- Ha lenne itthon, ki is próbálnám.
- Megvan! Menjünk inkább Ausztráliába!
Miközben fél kézzel már az útlevelemet keresem, felmerül bennem a kérdés, vajon hány olyan mese van, ahol a hősök nem ismerik az úti céljukat. Mit csinálnak ilyenkor? És a fenti válaszaim közül melyik lenne az, ami megfelelne a mesék rendjének?
„Élt valamikor réges-régen egy cár. Három fia volt. Amikor a fiúk felnőttek, azt mondta nekik az apjuk:- Édes fiaim, szeretném, ha megházasodnátok, mielőtt megöregszem. (…) Fogjátok az íjatokat, menjetek ki a sík mezőre, és röpítsetek el egy-egy nyílvesszőt; ahol leesik, ott keressetek mátkát magatoknak!Úgy tett a három cárevics, ahogy az apja mondta. Fogták az íjukat, kimentek a sík mezőre, kilőttek egy-egy nyílvesszőt. A legidősebb cárevics nyila egy bojár udvarára esett, a bojár lánya emelte föl. A középső fiúé egy kalmár tágas udvarára hullott, azt meg a kalmár leánya vette föl.A legkisebbiknek, Iván cárevicsnek kiröppent a nyila, és szállt, szállt, ki tudja, hova. Elindult Iván cárevics a nyílvessző nyomában; ment, ment, egy mocsárhoz ért, és látta – egy béka kapta fel a nyílvesszőjét. Kérlelni kezdte Iván cárevics:- Béka, békácska, add vissza a nyilamat!Azt felelte a béka:- Végy engem feleségül!”
Bár a béka sem rossz, én ma inkább az ausztrál tengerpartra szavazok.
(Mese: A béka-cárkisasszony; fotó: Complete guide to archery - online és Masala box travels)
