- Látod te is, hogy ez egy macska, ugye?

Látom én, látom...

Keresek egy műanyag dobozt a macska formájú palacsinta számára, mert tudom: nem hogy ebéd nem lesz belőle, de valószínűleg napokig a hűtőnkben fog "lakni", a gazdája pedig időnként ellenőrzi, megvan-e még. Sokszor hallottam már, hogy a sütés-főzés kikapcsol, sőt egyenesen meditatív élmény tud lenni, de a saját tapasztalataim pont az ellenkezőjét támasztották alá. Most viszont a látvány filozofikus hangulatba ringat. Melyikünk látja jól? Lehet, hogy több van benne, mint liszt-tej-tojás? Lehet, hogy tényleg macska? 

- Végy engem feleségül!

- Ugyan, mit nem! Hogyan vehetnék feleségül egy békát?

- Végy feleségül, így rendelte a sors!

Nekibúsult Iván cárevics. Mit volt mit tennie, fölvette a békát, és hazavitte. Hármas menyegzőt ültek a palotában: a legnagyobb fiú a bojárleánnyal, a középső a kalmárleánnyal, Iván cárevics meg a békával.

A végére pedig kiderül, hogy Iván cárevicsnek van a legszebb és legokosabb felesége mind közül.

Lehet, hogy a sütéshez használt olaj szaga zavart meg, de már jön is rengeteg mesei kép egymás után: fekete bika, macskacicó, hattyúlány, piros malac, fehér medve, vaddisznó... akikről később megtudjuk, hogy az állati külső csak látszat volt. Egyszersmind "teszt" arra, ki az, aki meglátja őket igaz valójukban.

"Aztán nekem ne hangoskodj odabenn!" - teszem be a dobozt a hűtőbe és nyugtázom, hogy a kis családom meselátó szeme ezek szerint még működik.

(Mese: A béka-cárkisasszony; fotó: saját)