Gyerekkorban volt egy nagy bajom a mesékkel: nem szerettem, amikor legyőzték a sárkányt. Utáltam, ha levágták a fejét (pláne amikor ezt még képpel is illusztrálták), és ha az utolsó megmaradt fejével még könyörgött is, akkor végképp nem értettem, mi szükség megölni.

Emiatt, vagy másért, de felnőttként jó ideig “puszipajtások” lettünk a sárkánnyal. Én nem akartam legyőzni, ő cserébe megtűrt és hagyott élni - a saját árnyékában.

Aztán akkorára nőtt ez az árnyék, hogy elkerülhetetlenné vált a szembefordulás. Egy darabig csak a “teljes megsemmisítés” járt a fejemben, de nem ment és nem is éreztem a sajátomnak.

Ekkor talált meg egy mese, és vele a kirakós egy fontos darabkája került a helyére:

“Most a legkisebb indult útnak. Õ már okult a testvérek példáján, és el is ért a tengerhez. Ott csónakot keresett, és átevezett a tenger-szigetre. Amint a szigetre lépett, elébe állt a hétfejű sárkány, és mérgesen rákiáltott:

- Mit keresel itt, ahol a madár se jár? Ebben a pillanatban széttéplek!

A királyfi nem ijedt meg, csak annyit mondott:

- Hogyha széttépsz, nem leszek!

A sárkány mérgében felfújta magát, elszaladt, de tüstént vissza is fordult, és újra rárontott a legényre. De a legény mindig csak azt mondta:

- Hogyha széttépsz, nem leszek!

Akkor a hétfejű sárkány megrázta magát. Olyan szép paripa lett belőle, hogy legalább tízszer olyan szép volt, mint amilyent a királyfi a tenger túlsó partján hagyott. Azt mondta a paripa a királyfinak:

- Látom, nem ijedsz meg a magad árnyékától. Ülj a hátamra, parancsold meg, hogy hova menjek, és engedelmeskedem neked.”

Weöres Sándor ír nagyon hasonlóan a vágyak kapcsán - de mennyi minden másra is igaz: “Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.” Ha ez sikerül, akkor lehet “sárkányokkal szántani és vetni”.

Sárkányból táltos - nem biztos, hogy a legegyszerűbb megoldás, de most már nem ijedek meg a sárkány árnyékától, és a sajátomtól sem.

(Mese: Az üveghegyi királylány; fotó: internet)