Szabad utakon

Mit álmodjak: kígyósat, vagy unikornisosat?

2021. április 25. 19:21 - Gombás Katalin

- Anya, képzeld, ma is a kedvenc álmomat álmodtam. Az unikornisosat.
- Azt hogy csinálod?
- Este arra gondolok, hogy azt szeretném álmodni, és sikerül.
- Tényleg? De jó neked; én meg már három napja egy kígyóról álmodom.
- Miért álmodsz kígyóról?
- Nem tudom. Érdekes, mert nem szoktam emlékezni az álmaimra, de erre most valamiért igen. Három éjszaka óta mindig az a nyavalyás kígyó. Nem értem, és már kezd bosszantani.

- Anya – mondja kissé megrovón -, miért nem kérdezed meg tőle? Ha ma éjszaka is arról álmodsz, kérdezd meg, mit akar!

Nem is tudom, min lepődjek meg jobban. Azon hogy egy pillanat alatt átfordított és gyakorlatban alkalmazott egy álmokról szóló mesét, vagy azon, hogy már megint neki van igaza? Mert gondolkodhatok én Freudról, Aszklépioszról, gyógyításról, megújulásról és kundaliniről napestig, de mennyivel egyszerűbb lenne megkérdezni.

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, kígyó és szabadtéri

Meg is ígérem, hogy következő éjjel megkérdezem a kígyót. Mivel azonban messze még az este, gondolatban végigpörgetem a mesebeli álmokat. Elsőre az jut eszembe, hogy akár el is adhatnám a kígyómat, hátha valaki más jobban szót tudna érteni vele:

"Jaj, fiam – mondja az öreg –, ezer álmot láthatsz, de eszedbe se jutna keresésükre indulni, azonnal elfelejted őket, mihelyt fölébredsz. De, amit én álmodtam, az olyan álom, hogy akár a világ végére is elmennék utána, akár az életem árán is!

– És mondd csak, apóka, nem adnád el nekem azt az álmot? Jól megfizetném – mondta a pásztor."

Nem jó, ez hárítás lenne. Meg a karantén közepén nem is biztos, hogy találnék rá vevőt. Akkor mi lehet még? Sorjáznak tovább a mesék:

'Élt egyszer egy kereskedő, volt két fia: Dmitrij és Iván. Egyszer, amikor az esti áldást osztotta, így szólt hozzájuk: „No, gyermekeim, reggelig számoljatok be arról, amiről az éjjel álmodni fogtok, különben végetek lesz!” Reggel jött is az idősebbik fia és meséli az apjának: „Édesapám, azt álmodtam, hogy Iván öcsém fent szállta fellegekben tizenkét sason; no meg azt, hogy elveszett a kedvenc bárányod.” - „És te, Ványa, mit láttál álmodban?” - „Nem mondom meg!” - felelte Iván. Bármennyire faggatta az apja, a fiú megmakacsolta magát, minden noszogatásra csak annyit válaszolt: „Nem mondom meg! Nem mondom meg!”'

Ez már valahogy közelebb áll hozzám. Aztán jön egy másik, nagyon hasonló:

"- Fejtsd meg nekem azt az álmot.

- Biz', édes gazduram, meg nem fejtem addig, míg rajtam be nem teljesedik."

Ha így van, akkor hátradőlhetek egy kicsit. És néhány mély levegővétel is jó lenne.

A kígyó üzenete végül nem várja meg a következő éjszakát; egy baráti beszélgetés során már napközben megérkezik. Meg sem lepődöm rajta, hogy semmi köze Freudhoz vagy a kundalinihez... na jó, a megújulás benne van.

Ma este azért megpróbálom inkább az unikornisos álmot.

(Mesék: Az álomlátó fiú, Az eladott álom, Jövőt jósló álom. Fotó:istockphoto)

 

komment
süti beállítások módosítása