- Nem, anya, nem csak. Lehet bármilyen.

Vetek egy pillantást a kezében lévő dobozra, és rekordsebességgel egyezek bele a virágformába, mielőtt meglátja a karácsonyi készlet rénszarvasait és fenyőfáit.

Miközben a rendhagyó pogácsák sülnek, eszembe jut egy másik történet, amit régebben olvastam. Valahogy így szólt:

"Mert csak ekkora tepsim van, és így fér bele." - hangzott a válasz.

És mivel a fentiekkel ellentétben az én nagymamám sosem vágta le a rétes széleit, történetesen tudom, hogy az a legjobb része.

És azt is tudom, hogy a szokások egyszer megtartanak, máskor akadályoznak. Nem árt tudni, mikor melyikkel állunk szemben. A járatlan út választása és a korábban ki nem próbált megoldási módszerek rengeteg mesehőst segítettek hozzá a céljai eléréséhez:

- Én azt, fenséges királyom, életem, halálom kezébe ajánlom, hogy felmászok az égig érő fára, s vissza nem jövök a királykisasszony nélkül.'

És így is lett, bár ehhez - nem szokványos módon - a csonka szarvú bivaly bőréből kellett bocskort és gúnyát készíteni.

Én pedig jelentem, hogy a formabontó, virág alakú pogácsa éppen olyan finom, mint a kerek. Sőt talán még finomabb - mert van benne egy maréknyi izgalom, egy csipet megkönnyebbülés és egy leheletnyi újdonság. Legközelebb kipróbáljuk a rénszarvasosat is.