„Amikor a legnagyobb a baj, akkor olyan erőket tudok magamban mozgósítani, amiket különben sosem használok” - mondta egyszer egy barátom. Gyakorlott túlélő volt: családi válságok, munkahelyi nehézségek... megszenvedte mindet, de még erősebb lett tőlük „Milyen szerencséje van – gondoltam akkor – nekem ez biztosan nem menne.”

És ez így is maradt volna még egy darabig, ha az immár legendássá vált 2020-as év nem hozott volna számomra is nehézséget nehézség hátán: magánéleti problémák, költözés – volt itt minden, ahogyan kell. Mégis amikor december 31-én pezsgőt bontottunk, rá kellett jönnöm, hogy minden gond ellenére előrébb vagyok, mint egy évvel korábban voltam. És azt sem tudom visszaidézni, hogyan csináltam.

Kinyitottam a kedvenc mesekönyvemet válaszért:

"Miben rejlik a halálod, Halhatatlan Koscsej?

A halálom – felelte – egy seholsincs helyen van: áll ott egy tölgy, alatta ládika, a ládikában nyúl, a nyúlban kacsa, a kacsában tojás, és a tojásban a halálom."

Hát persze... a legnagyobb kincsünket rejtjük el a legmélyebbre, és csak akkor nyúlunk hozzá, ha igazán szükségünk van rá. A vészhelyzetben mozgósított erő: kincs. Bennünk van; ahogy a mese mondja: „egy seholsincs helyen” - amihez csak nekünk van hozzáférésünk.

(Mese: Halhatatlan Koscsej; fotó: saját)