Van az úgy, hogy sok a teher. Hogy nyomja a vállunkat valami, amit magunkra vettünk, de már nincs rá szükségünk. Egyéni, hogy mikor veszünk róla tudomást és mihez kezdünk vele: cipeljük-e tovább, vagy megszabadulunk tőle. A mesék számtalan módját mutatják meg a megszabadulásnak.

Négy hete, amióta a "kinti élet" sok szempontból megállt, én folyamatosan megyek tovább. "Két hét múlva túl leszünk rajta." - mondtam és mentem tovább.  "Húsvétra már emlékezni sem fogunk rá." - legyintettem és mentem tovább. "Hidd el, csillagom, a nyárra vissza fogsz menni az óvodába." -…

Amikor a látszólag rossz választás valójában a lehető legjobbnak bizonyul:  (...) Iván cárevics is megkapta apja áldását, választott egy lovat és útnak eredt, amerre látott. Ment-mendegélt, telt-múlt az idő, míg egyszer csak elért a nyílt mezőre, a zöld rétre. a mezőn meglátott egy oszlopot, azon…

Mivel is kezdhettem volna ezt az oldalt, ha nem a kedvenc mesémmel? "A tűzmadár" évek óta kíséri az utamat. Számtalan olyan helyzet volt, amikor ehhez a meséhez fordultam útmutatásért, biztatásért, megértésért vagy - mivel mostanra már "barátom"-má vált - megnyugvásért.

Túl a harmincadik határon, egy messzi birodalomban, a harmincadik cárságban élt egy erős és hatalmas cár. A cárnak volt egy vitéz íjásza, annak a vitéz íjásznak meg egy vitéz jó lova. Egyszer vadászni indult az íjász a vitéz lován az erdőbe. Ment-mendegélt a széles úton, és egyszer csak rátalált a…