“Végre lesz időm mindent elolvasni” - gondoltam egy hónappal ezelőtt az ágyam mellett tornyosuló könyvkupacra nézve. De a mindennapok és az érzéseim máshogy “határoztak”. Néhány nappal később már nyomasztott a látvány. “Melyikkel kezdjem? Mi lenne most jó? Melyikben találok megnyugvást, segítséget?” - kérdezgettem magamtól, és természetesen egyetlen sort sem olvastam még. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve mindent elpakoltam és elővettem az egyetlenegyet, amire abban a pillanatban őszintén vágytam. A dolgok a helyükre kerültek.