Szimurg, a madarak királya, egy nap így szólt Salamon királyhoz: "Meg tudom változtatni a sorsot!"

Senki sem tudja megváltoztatni a sorsot" - válaszolta Salamon király.

"De én megmutatom, hogy lehetséges!' - erősködött Szimurg.

"Ma este születni fog egy fiú és egy lány, akiket a sors egymásnak rendelt. Lássuk hát, meg tudod-e változtatni azt, ami meg van írva!" - mondta Salamon.

Szimurg elrepült és elrabolta a lányt. Elvitte a Kaf-hegyre, és ott őrizte. A lány felnövekedett. Szimurg azzal táplálta a lányt, amit éppen talált.

Most halld, mi történt a fiúval.

Megszületett a fiú is, lassan-lassan ő is felnőtt, és egy nap azt gondolta: "El kell menjek és meg kell találnom a világ végét!"

Mindenki próbált visszatartani: "Úgysem fogod megtalálni! A világnak nincsen vége!

"De én addig fogok menni, amíg el nem érem a világ végét!"

El is indult, és öt-hat hónapot vándorolt a sivatagban, de csak nem találta a világ végét. Végül elért a Kaf-hegyhez, oda, ahol Szimurg a lányt őrizte. Szimurg éppen vadászni ment. A fiú fölnézett és egy csodálatosan szép lányt látott a hegy tetején. 

Fölment hozzá, s valóban, a lány olyan szép volt, hogy nem volt párja az egész világon. "Istenemre, ez a világ vége!" - gondolta a fiú.

"Mit csinálsz te itt?" - kérdezte a lánytól.

"Szimurg lánya vagyok."

"Te nem lehetsz Szimurg lánya! Nem ő szült erre a világra. Biztosan ellopott téged és idehozott. Te is ember vagy, mint én. Valamit tennem kell, hogy elvihesselek innen, Szimurg fogságából!" - mondta a fiú.

De hirtelen ott termett Szimurg, s a fiú gyorsan elrejtőzött. A madarak királya megette, amit fogott, és a lánynak is adott belőle. Bármit adott neki, tisztát vagy tisztátalant, azt a lány kénytelen volt megenni.

"Emberszagot érzek!" - mondta Szimurg.

"De hisz én ember vagyok, s csak én vagyok itt egyedül" - válaszolta a lány.

"Te meg honnan tudod, hogy ember vagy?"

"Tudom. A testem, s az arcom különbözik tőled. Ennyit én is föl tudok fogni!"

Szimurg nevetett, és többet nem kérdezett semmit, hanem megint elrepült. Nem sejtett semmit arról, hogy a fiú meg a lány mindennap találkoztak, s lassan annyira összemelegedtek, hogy az Isten megajándékozta őket egy gyermekkel. A gyereket betették egy tehén bőrébe, hogy Szimurg ne találhassa meg. A fiú is éjszakánként egy marhabőrben aludt. Amikor Szimurg megérkezett, akkor elbújtak, úgyhogy Szimurg nem vett észre semmit, s a gyermek szépen cseperedett.

Szimurg reggelente elment, s ők tudták, hogy mikor fog visszatérni a fészkébe. Amikor közeledett, mindegyikük elbújt a saját helyére.

Egy nap Szimurg elment Salamon királyhoz, és így szólt: "Látod, hogy meg tudtam változtatni a sorsot? Azoknak már gyereküknek kellett volna születnie az írás szerint."

"Valóban jól odafigyeltél, és úgy gondolod, hogy megváltoztattad a sorsot?" - kérdezte Salamon.

"Igen, odafigyeltem és megváltoztattam a sorsukat!"

"Most nem téged küldelek, hanem két másikat, hogy menjenek el a hegyedhez" - mondta Salamon, majd a követekhez fordult: "Menjetek, itt és itt van két marhabőr. Anélkül, hogy belenéznétek, hozzátok ide őket!" 

Ők pedig elmentek és elhozták a bőröket.

"Szimurg!" - kezdte Salamon.

"Igen."

"Megváltoztattad a sorsot?"

"Megváltoztattam."

"Nyissuk ki a bőröket, és nézzük meg, hogy mi van bennük!" - mondta Salamon.

Az egyik bőrben egy fiatal gyereket találtak, a másikban pedig egy férfit.

"Látod, hogy nem tudtad megváltoztatni!" - mondta Salamon.

Azóta Szimurg csendben éldegél a Kaf-hegyen Salamon király szolgájaként. 



Mese forrása: Szimurg (A Türelem köve - perzsa népmesék, összeállította: Hooshang Farahani, Kalota Művészeti Alapítvány - Napkút kiadó, Budapest 2019)

Fotó: pixels.com