"Ha azt mondják neked, hogy ugorj a kútba, mit csinálsz? Beleugrasz?" - kérdezte tőlem gyerekkoromban a nagyapám nem titkolt rosszallással a hangjában, amikor úgy látta, csak másokra hallgatok ahelyett, hogy gondolkodnék. És ilyenkor természetesen csak egyetlen választ fogadott el: "Nem."

Sokáig nem is ápoltam jó viszonyt a kutakkal. Ha egy ismerős kertjében ilyen volt, még a kertet is kerültem, és ugyanígy voltam a mesékkel, amelyekben kút szerepelt. Aztán az élet elém hozta a kútba ugrást - bár egészen máshogy, mint képzeltem. És azóta jönnek hozzá a történetek is. 

A kút levisz a föld mélyébe, a sötétségbe, amivel talán sosem akartunk szembesülni, és az alászállás félelmetes lehet. A mesékben amikor a hős leereszkedik, vagy leugrik a kútba, általában már kimerítette a lehetőségeit a fenti világban; a megoldást máshol kell keresni. 

"Le kell mennem a kútba, hogy megnézzem, mi van ott! Mi az, amitől mindenki úgy fél, hogy nem mernek még a közelébe sem menni?"   

"Ha beléejtetted az orsót, hozd is föl!"

Visszament a leány a kúthoz, és nem tudta, mitévő legyen; szívszorongató félelmében végül beugrott a kútba, hogy felhozza az orsót. 

Odalenn

A kútban azonban nem csak a rettegett sötétség várja az oda érkezőt:

Kikötöttek egy kötelet, s azon lemászott a kútba. Ahogy körülnézett, egy öregasszonyt vett észre, aki ott üldögélt. Illendően köszöntötte. Az öregasszony fölvonta a szemöldökét: "Isten hozott, Mohamed! Hogy kerülsz te ide?"

"Most hogy itt vagyok, állok szolgálatodra!"

"Ha kérdezlek, tudsz-e felelni?"

"Kérdezz bátran!"  

A terem sarkában a Kutak Szelleme üldögélt nagy szomorúan, mert olyan beteg volt, hogy jártányi ereje is elhagyta. A fiú odalépett hozzá, és meghajolt előtte. A Szellem mérgesen rámordult. Aminbég azonban nem ijedt meg tőle. Észrevett a sarokban egy hegedűt, és megkérte a Kutak Szellemét, hadd vehesse a kezébe. Aztán játszani kezdett rajta, de olyan gyönyörűségesen, hogy a Kutak Szelleme egy szempillantás alatt meggyógyult tőle.

– Hogy kerültél ide, fiú? – kérdezte aztán barátságosan Aminbégtől.

Aminbég elmesélte neki, hogyan bántak el vele a kapzsi kufárok.

– Meggyógyítottál, nem leszek hálátlan – mondta a Szellem.

"Maradj nálam, s ha tisztességgel végzel minden munkát a házban, jó sorod lesz. Csak arra kell vigyáznod, hogy jól megvesd az ágyamat, szorgosan fölrázd, hogy röpködjenek a tollak, olyankor havazik a világban (...)"

Visszatérés

Ha kiálljuk a föld alatti próbákat, megválaszoljuk a kérdéseket és elvégezzük a feladatainkat, akkor újjászületve térhetünk vissza a fenti világba. 

"Ha azt mondják neked, hogy ugorj a kútba, mit csinálsz? Beleugrasz?" - kérdezi tőlem, ma már csak gondolataimban, a nagyapám. "Igen, nagyapa, ha úgy érzem, szükségem van rá: beleugrok." 

Mesék:

A dervis tanácsa (A Türelem köve - perzsa népmesék, összeállította: Hooshang Farahani, Kalota Művészeti Alapítvány - Napkút kiadó, Budapest 2019)

Aminbég (Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról, Jelenkor Kiadó 2017)

Holle asszony (Jacob és Wilhelm Grimm - Családi mesék, Kalligram Kiadó 2009)

Képek forrása:

artchowk.com

codyburch.com