A legszebb, a legbátrabb, a legkitartóbb... Párválasztás a mesékben. Milyen a vágyott társ, akiért a mesehősök útnak indulnak és próbáknak vetik alá magukat?

"A királyleány kihirdette, hogy ahhoz megy feleségül, aki úgy el tud rejtőzni, hogy még ő sem találja meg."

"Tizennyolc éves korodban ahhoz a legényhez menj férjhez, akinek a paripája olyan táltos legyen, mint a tiéd."

"Élt egyszer egy leány, akinek egy nap azt jósolták: 'Eljön majd az az idő, amikor negyven napot egy olyan férfi ágya mellett töltesz, aki se nem élő, se nem holt! Biz ez lesz a sorsod, lányom!'"

 "Ő azonban azt szabta feltételül, szerezzék vissza az elveszett falut, s azonfelül hódítsanak országához még nyolcvan határos helységet."

"(...) csak ahhoz megy feleségül, aki olyan kérdést tud feltenni neki, amire ő nem tud megfelelni."

"No, édes leányom - mondotta a király - gyere, nézd meg, itt vannak a királyfik s hercegek, válassz közülük hitestársat magadnak. Mondotta a királykisasszony: - Én bizony meg nem nézem, lelkem, édesapám, hanem hirdesse ki, hogy azé leszek, aki köztük a legbátrabb."

 "Feleségül csak olyan lányt vehetsz el, mint amilyen az anyád volt! Olyant, aki nem született meg soha, hanem megteremtődött."

"Az öreg vadász egy rozmarintszálat adott neki, s azt mondta, hogy amely leány előtt ez a rozmarintszál meghajol, azt vegye el feleségül."

"Azt mondta, hogy ő addig meg nem házasodik, míg kerek e világon a legszebb királykisasszonyt meg nem találja."

"'Ha a királyfi engem venne feleségül, akkor szülnék neki egy ámbrahajú lányt s egy aranyhajú fiút' - mondta a legkisebbik lány. A királyfi erre magával vitte őt a palotába"