Az orosz népmeséknek külön helye van a szívemben. Közéjük tartozik a Világszép Vaszilisza is, ami számomra a bölcsességek és felismerések kimeríthetetlen forrását jelenti. Tegnap a szövéshez szerettem volna közelebb kerülni; belülről és a maga fizikai valójában megérteni, mit jelent a szövés, aminek ebben a mesében is fontos szerepe van.
‘Sok fonalat font, eljött az ideje a szövésnek is, de nem találtak se hol olyan szövőszéket, ami Vasziliszának megfelelt volna, senki nem is vállalta, hogy elkészíti neki. Vaszilisza kérlelni kezdte a bábuját, az meg így szólt: „Hozzál nekem valami ócska vetélőt, egy darab fát, meg jó erős lószőrt, összeeszkábálom neked.”Vaszilisza beszerezte mindazt, amit a babácskája kért és aludni tért, a bábu meg egy éjszaka leforgása alatt kis szövőszéket készített. Tél végére elkészült a vászon is, de olyan vékonyka volt, hogy a tűbe, cérna helyett, ezt lehetett volna fűzni.Tavasszal a vásznat kifehérítették, és Vaszilisza így szólt az anyókához: „Add el, nénike, ezt a vásznat, a pénzt pedig tedd el magadnak!” Az öreg asszony ránézett az árura és elámult: „Nem, édes lányom! Nem való ez másnak, csak a cáratyuskának! Egyenesen a palotába megyek ve le!”’
Ha az én vásznam nem is lett ilyen vékony, de ősszel biztosan jól fog melegíteni. A szentendrei Szakrális Szövőműhelyben minden segítséget megkaptam hogy egy hozzám hasonló kezdő is megtalálja magát és az örömöt szövés közben.
(Mese: A Világszép Vaszilisza; fotó: saját)
